Archívum: 201712 (1)

Tevékenységtérkép

buék

Párszor már nekifutottam ennek az írásnak, sőt, a belsőség blogba néhány sort sikerült leírnom néhány sort ebből. Hogyan lett a Wartburgból Porsche, nagyjából ennek akartam a végére járni pár szóban. Nem könnyű leírni mindezt, de egy kis év végi pihenés közbeni olvasásnak szánom. Nekem az autók, a hobbi több, mint egy dolog amivel az üres óráimat kitöltöm. Szeretek benne fejlődni, új dolgokat megtanulni, még akkor is, ha ez nem egy mindig felfelé vezető út. Nyilván csak én vagyok olyan, hogy vannak mélypontok és pofára esések a történetben, de mindig úgy érzem tanulok ezekből. De térjünk a lényegre. Az én Porschém Laci Porschéja is. Laci unokatesóm férje. Sokszor futottunk össze útközben, esetleg egy-egy telefonhívás is volt, mi a helyzet. Egy-egy családi összejövetelen beszélgettünk, autós dolgokkal foglalkozott. Voltak ugratások is, hogy áll a(z éppen aktuális) Waresz, meg majd egyszer Porschék készülnek itt, nevettünk a garázsban. De mindenképp ki akarja majd próbálni, persze. Majd egyszer. Ha ezen túlleszünk. Vagy az meglesz. Majd, lesz, ha odajutunk. Laci egy családi mozizás közben rosszul lett. Lefordult a székről és meghalt. Az orvosok azt mondták, ha egy komplett team áll mellette, akkor sem tudják megmenteni. Két évvel volt idősebb nálam. Lacinak akkor és ott megállt az idő. Nincs többé majd. Minden, amit szeretett volna, amiről álmodott, amit halogatott, az köddé vált. Nagyon nehéz volt elhinni, hogy ez megtörténhetett. Önkéntes tűzoltó volt, tűzoltó temetése volt, amikor a szirénák megszóltaltak, arra nincsenek szavak. Hetekig csak néztem az úton, hátha jön szemben a fehér furgon benne ül piros felsőjében, és ez mégsem történt meg. A telefonomban még benne van a száma a mai napig. A feleségemmel akkor határoztuk el, hogy elég volt a "majd"-ból. Nincs mire várni. Most van csak, amit most megtehetsz, ne várj vele és ne ülj rajta. Ha menni szeretnénk valahová, akkor menjünk, most. Ha valamit szeretnénk elérni, akkor rajta. Nekem a Porsche volt az álom, amit szerettem volna. Ebben (is) maximálisan támogatott. Talán éppen ezért volt mélypont, amikor a piros 924-es csak nem készült, csak nem haladt és mindenütt csak az akadályok jöttek egyre. És talán ezért kellett a fehér minden perce, amit eddig is összehoztam vele, minden kilométer és benne töltött idő. Ne legyen majd, ha valamit szeretnél akkor rajta. Persze, most ez úgy hangzik még a közösségi oldalakon osztogatott bullshit-generátorok által gyártott tartalom, instant oravecnóra. Pedig, így van. Mielőtt ide kattintottál, tudom, hogy autós videót néztél, azt amikor a végén a kis mélységélességgel sárga szűrőn keresztül felvéve a tökéletes kameraállásból nézve elhajt a végtelenbe a szuperkocsival a csávó, láttam én is. Szerintem nem kell nézni. Csak kimész a garázsba, röffentesz és mész. Ha csak egy kicsi hiányzik hozzá, akkor kerítsd elő azt a kicsit. Ha van benned még egy morzsányi kitartás is akár, hogy egy öreg vasat helyrepofozz akkor hajrá. A többieknek középső ujj. Nincs majd, most van csak, csinálni kell, ahogy Vályi Pista mondaná, csupa á betűvel. Utólag is boldog karit meg előre is búék!

szembenaforgalommal @ . Szólj hozzá!